Amikor víz éri a lábunk az kifejt valamilyen hatást belőlünk, vagy érzelmet, lehet bármi, az tök mindegy, igazából nem csak a lábunkkal van így, hanem az egész lényünkkel. Szóval van a sztori, sétálsz haza, a buszhoz, a boltba, a munkahelyre, a suliba, akárhova és akkor elkezd esni az eső. A víz először nedvessé teszi a cipőd, utána szépen lassan átázik, érzed a kellemetlen hidegséget a lábujjaid között, kurvaannyát az esőnek, a víznek, a cípődnek, a kátyúknak, az útnak. Na igen, de ott van a másik véglet is. Amikor a nyári kánikulában belefekszel valami vízbe, strand, tó, tenger, kinek mi. Amikor a lábad először találkozik a hűsítő vízzel, vagy egy prágai szalon kirakatában hűsíted a lábad halacskákkal, és akkor érzed, hogy azért elég király dolog ez. Amit utáltál egy fél éve, most azt áldod. Jó, oké, vágom más a szitu, de a lényeg az marad, hogy kiváltott belőled valamit.
Szóval a képem erre az egész folyamatra kívánnak valamilyen formában reflektálni.
roland.