Ezer apró vízcsepp kószálódik a levegőben . Nem látják, nem érintik egymást. Tökéletesen,érintetlenül haladnak el egymás mellett. A pillanatok lefolynak, az érzések meg elfojtódnak. Míg a természet sír,te felmosod a padlót. Víz az égből, víz a Földből, víz a csapból, de van aki még mindig a saját könnyeit issza. Közben még meg is fürdik bennük. Úszik, kalimpál bennük, míg el nem kezd izzadni. Izzadságát büszkén ossza meg a körülötte levőkkel, aztán elpárolog. Egyszer mind elpárolgunk.