A víz számomra, a korlátlan erőt, és hatalmat jelenti, ami formálja és életben tartja a világot. Ebben a sorozatban viszont azt szerettem volna megmutatni, hogy eme megzabolázhatatlan erőben, mégis ott rejlik a türelem és a megbocsájtás. A vizet az ember nap, mint nap használja és szennyezi, egyszóval árt neki. Mégis a víz, oly hűségesen szolgálja a világot, és szemet huny a világ megannyi vétke felett. Hiába a víz megbocsájt és életben tartja a világot, mintegy átöleli azt és oltalmazza annak ellenére, hogy senki nem köszöni meg neki. Azonban vigyázni kell, nehogy majd egyszer mégis ellenünk forduljon, és ne a jég törjön, hanem a szikla, az ember. A mélybe ránt és hullámsírba temet. Becsülni kell, amíg a barátunk.