Mikor leverünk egy pohár vizet az asztalról, egy kicsit bosszankodunk, majd összeszedjük az üvegszilánkokat és feltöröljük a vizet a padlóról. Létünk ezen a csodálatos bolygón ugyanolyan törékeny, mint az a zuhanó pohár. A zuhanásban ugyan még ott a remény a túlélésre, de vajon lesz-e valaki, aki majd összekaparja hátrahagyott törmelékeinket?