Imber, imber

Eső zuhog frissen pattant rügyre
Csipkés végén apró béka ül
Talán ásít, mielőtt eltűnne
Felhők bámulják értetlenül

Fák tövében pocsolya az élet
Felszínein hólyagos a sár
Magoncokból millió fa éled
Cseppektől csillog a zöld határ

Enyhe szellőként lebeg a holnap
Vizet szárít lepkeszárnyakon
Ázott madár trillákat dalolgat
Bokrok alá bújt a fájdalom

Szemeit az ég lassan kinyitja
Résein át napsugár figyel
Könnyeit a ráncos föld felitta
Mosolya még nem búcsúzik el

Győr, 2016.07.28. 08:32