A víz ami oly sok kulturális, vallási, nyelvi konnotációval bír, ami a földgolyó és testünk 70 %-át alkotja, kétségtelenül megtestesít valamely alapvető létezést.
Munkám mégsem kötődik szervesen történethez, nem mesél el egyet az általunk ismert -és kultúránk szerves részét alkotó- legendákból, és nem kreál újat sem. Jelentésében a mélyrétegekhez próbál hatolni, és inkább a pszichológiai érzelmi tartalmakkal keresi a kapcsolatot. Képeim nem kötődnek környezethez vagy pillanathoz, nem dokumentálnak. Olyat akartam a fotográfia eszközével megteremteni ami általánosságban a képi gondolkodás: összegző, elmélyítő, sűrítő, elvonatkoztatott. Nem ábrázoló a szó hagyományos értelmében, hanem a képiség absztrakt erejével kíván ábrázolni. Munkám festőiségre, a pillanatnyiság ellentétére törekszik.

A víznek nincs formája, csak lényege. Állandósága a változékonysága. Tökéletes vezető – miközben mindíg ugyanaz marad. Nincs karaktere, csak arcai. Nincs színe, csak visszaverődése. Esszencia. Viszony. Elmerülés. Meditáció.
Összegyűjteni a végtelent egy medencébe – és megmártózni benne.